Szerintem mégsem “tábori posta előfutár” !

A Bélyegvilág hasábjain hosszú polemizálás folyt már Dán János és Filep László nagyszerű filatelista szerzőink között. A nyomtatott újságban nincs hely a vita folytatásának ezért azt itt, online folytathatják.
Várjuk más gyűjtőtársak hozzászólását is.

Köszönöm Filep úr válaszát a 2011 februári számban.
Sajnos pár hiba becsúszott a válaszba. Az első mindjárt Filep úr eredeti cikkének megjelenési dátuma. Ez helyesen 2010. október.
A második hiba, Filep úr nem helyesen idéz hozzászólásomból. Az eredeti mondat így hangzik: “1938-ban a Felvidéki visszatérések alkalmával nem került tábori posta felállításra, illetve mozgósításra.” Filep úr idézetében pedig így: “1938-ban a Felvidéki visszatérések alkalmával nem került sor tábori posta felállításra, illetve mozgósításra.”
Talán ezért, Filep úr eme mondatomat teljesen félre és átértelmezi, mintha én azt állítanám, hogy a Felvidéki visszacsatolás alkalmával nem történt volna mozgósítás. Természetesen én is tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a hadsereg megfelelő részeit mozgósították. A fenti mondatomban a felállítás és a mozgósítás is a tábori postára vonatkozott! Mint ahogy a különböző alakulatokat, így a tábori postát is mindenkor parancsban mozgósítani kellett ahhoz, hogy megkezdhesse működését.
Sajnos, a 2010 októberi cikkében a levél bemutatásakor a bélyegző felhasználásáról semmilyen adatot nem olvashattunk, ezt pótolnám most.
A PRT 121.645/IV. 3. 1938. számú rendeletében találkozhatunk először a “SAUJHELY-GYÁRTELEP – BEVONULÁS938X11-12ó” feliratú bélyegzővel. Igaz a rendeletben a bélyegző leírásában “Sátoraljaújhely” szerepel. Valószínű a felhasználási engedély kérelmet erre a feliratra adták be, így az került be a rendeletbe. Azután mégis a rövidített város név feliratot rakták ki. Talán nem fért több betű a kézi bélyegzőbe (gyerek nyomdába)? A bélyegzőt a sátoraljaújhelyi kisállomáson felállított postakirendeltségen használták.
A gumibélyegző első felhasználási napja október 11. Ekkor és a következő napon (okt. 12.) a gumibélyegző lenyomatát a postakirendeltség a küldeményeken lévő bélyegekre alkalmazta, ezen felül még ellátta a küldeményeket a sátoraljaújhelyi keletbélyegzővel (“K” jelű) is. Egy tisztviselő és egy altiszt bélyegezte a küldeményeket.
Október 13-tól már a küldeményeken lévő bélyegeket a rendes keletbélyegző lenyomatával értékteleníti és ezen felül látja el a küldeményeket a gumibélyegző lenyomatával a postakirendeltség.
A rendelet október 14-én jelenik meg, három nappal később, mint ahogy a tényleges felhasználás megkezdődik. Az első három napban a postakirendeltségen egy engedély nélküli bélyegzőt használnak! A gumibélyegzőt utólagosan legalizálja a M. kir. Posta. A rendeletben november 10-i dátummal a gumibélyegzőt kivonják a forgalomból.
A PRT 121.645/IV. 3. 1938. számú rendeletben (1938. 10. 24.) közli a postafőigazgató, hogy a sátoraljaújhelyi postahivatal kirendeltségeként a sátoraljaújhelyi kisállomáson felállított postahivatal működése október 20-val megszűnt.
Az, hogy a M. kir. Posta és a Honvédelmi Minisztérium miért döntött úgy, hogy nem mozgósítanak és állítnak fel tábori postahivatalokat, a Felvidéki visszatérések idejére, azt valószínű már sohasem tudjuk meg.
A tábori posták felállításának hiánya legvalószínűbben a “békés” területszerzéssel magyarázható, hiszen az Ipolyságot és Sátoraljaújhely- gyártelepet a magyar – cseh komáromi tárgyalások juttatják vissza az anyaországhoz, a Felvidék visszatért többi részét az I. Bécsi döntés. Tehát Magyarország az ellenfél és a nagyhatalmak belegyezésével teljesen jogosan, hivatalosan, egyezmények alapján kapja vissza elcsatolt területeit és nem fegyveres harcok árán veszi azt vissza. Ezért nem szükséges a sereget hadra fogni, így nem beszélhetünk hadrakelt seregről sem, aminek fontosságáról a későbbiekben még lesz szó.
Filep úr azt írja:”Az ideiglenes közigazgatást ellátó katonai parancsnokságok mellett a postaigazgatásnak egy-egy, összesen négy kirendeltsége működött, a bevonulást végrehajtó 4 hadtest alárendeltségében. – és itt a lényeg: katonai alárendeltségben!”
Ez teljesen természetes, mivel egy katonai bevonulási területen, még akkor is, ha “békés” területszerzésről van szó, a katonai parancsnokság dönt mindenben. Mert rendnek kell lenni és ezt legegyszerűbben úgy lehet elérni, hogy mindenki egy alárendeltségbe, egy kézbe tartozik, jelen esetben katonaiba, nem mindenki külön-külön igyekszik megoldani feladatát. Ezt a katonai alárendeltséget a józan ész és a praktikum diktálta. A hadsereg csak a szervezés és irányítás feladatát látja el, a különböző szervek belső működésébe nem szól bele. Éppen ezért esetünkben teljesen érdektelen, hogy a M. kir. Posta milyen alárendeltségben végzi feladatát. A postahivatalokban a civil postások, a magyar posta összes üzletszabályzatai, díjszabásai, kezelési és egyéb utasításai szerint végzik munkájukat. Tehát a visszacsatolt Felvidéki területen 20 nap alatt, 844 civil postai alkalmazott közreműködésével, 256 polgári postahivatal kezdi meg működését. Nem katonai postahivatal és nem tábori postahivatal, hanem polgári, civil, M. kir Postahivatal!
Ugyan úgy működött mint a Délvidék visszatérésekor.
A két küldeménnyel kapcsolatban, amelyet Filep úr bemutat válaszában, álljon itt több részlet a Filatéliai Kurir 1939. 2. számában megjelent dr. Cselley János ügyvéd által írt, “Néhány adat a Csallóközi bevonulás első napjainak lebélyegzéseiről” című cikkéből. Talán a korabeli szemtanú, korabeli cikke hitelesebben tudja elmondani a történéseket mint én (kiemelések tőlem).
“Bevonulásunk napján délután – tehát november 5-én – már ezzel a bélyegzővel bélyegezte le a feladott küldeményeket, amelyeknek nagyrésze bélyegtelen volt, mivel a rendes postaforgalom megindulásáig a felszabadított területen bérmentesítés nélkül is fel lehetett adni a leveleket és levelezőlapokat.”
“Csapataink november 7-én vonultak be Somorjára, azonban a rendes postaforgalom csak november 12-én indult meg. Addig a postahivatalban – csak egy ottmaradt hivatalnok és egy fegyveres őr képviselte a postát, akik az egyszerűbb küldeményeket átvették, akár voltak bérmentesítve, akár nem, és azokat az első napokon autón Komáromba továbbították.”
“Rendkívüli állapotot jelentett minden esetre az a körülmény, hogy az egyszerű küldeményeket bérmentesítés nélkül is fel lehetett adni és a posta a hiányzó bérmentesítés összegét (tehát nem az egyébként szokásos kétszeresét) a címzettől szedte be. Ez a beszedés azonban nagyon sokszor elmaradt, így pl. az ismerőseimnek küldött üdvözlő lapok nagy részénél a beszedés nem történt meg. A bérmentetlen küldeményekre a feladók különféle megjegyzéseket írtak rá (“Postaszolgálat szünetel” – “A felszabadító csapatoktól”, stb.) – azonban ez nem volt kötelező – és a bérmentesítetlen küldemények semi különleges bélyegzéssel ellátva nem lettek.”
Tehát a bérmentetlenül vagy hiányosan bérmentesítve érkezett küldeményeket pótdíj nélkül, egyszeres díj ellenében kézbesítették az első időszakban, vagy anélkül. Mint ahogy ez történt Délvidék esetében is.
Amennyiben, Filep úr az én véleményemet nem fogadja el, talán a szemtanú korabeli beszámolóját elfogadja, mint hiteles forrást. A fentiek alapján, változatlanul fenntartom állításomat, hogy ezen időszak küldeményei semmi kapcsolatot nem jelentenek a késöbbi tábori postai küldeményekkel, mivel a küldeményeket bérmentetlenül felvette a posta nem elsősorban annak katonai vonatkozása miatt - hiszen a civil, polgári küldeményeket is felvették bérmentesítés nélkül - a tényleges díjat előjegyezte (mint ahogy az látszik is a második bemutatott küldeményen, 10 f kék irónnal a két bélyegző között) és esetenként be is szedte azt.
Filep úr írja: “Tulajdonképpen az 1. ábra alakulatbélyegzése is egyfajta tábori posta jelzés”
Az alakulat bélyegző az nem tábori posta jelzés! Az egy alakulat bélyegző, amely a háború első szakaszában az ellenőrző bélyegzőket helyettesítette, majd később az ellenőrzést végző személyt igazolta. Tehát az alakulat bélyegző egyfajta ellenőrzés meglétét igazoló jelzés. 1941 közepétől egészen a háború végéig tilos a használatuk mindenféle tábori postai küldeményen!!
Tudomásom szerint, a különböző katonai pályaudvar parancsnokságok (ilyenek voltak a hátországban is) által feladott küldeményeket a honvédelmi minisztérium díjátalánya terhére esőnek kellett tekintsék a postahivatalok és azokat kézbesítési díj megfizetése nélkül kellett felvenniük, valamint, portómentesen kellett kézbesítsék. Talán ezért nem látunk ezen a küldeményen semmilyen portózásra utaló jelzést. Az ilyen küldemények a tábori posták működése alatt is díjmentesek voltak és nem azért mert a tábori posta kezelte azokat.
Filep úr írja:” … mivel címzettje egy, a Sátoraljaújhelyen állomásozó tüzérüteg főhadnagya, akinek joga lett volna igénybe venni a “Tábori postát” – ha működik.”
A főhadnagy úrnak nem lett volna joga igénybe venni a tábori postát még akkor sem, ha az történetesen működik.
Nézzük meg mit ír a Tábori Postaszolgálat Szabályzat (E-táb. posta), amely az alapja volt a tábori posta működésének.
“1. §. A tábori postaszolgálat célja és terjedelme.
1. A tábori posta közvetíti a postaforgalmat a hátországból a hadrakelt sereghez és megfordítva, továbbá a hadrakelt sereg részei között”
Itt a hadrakelt sereg meghatározáson van a hangsúly! Mivel Felvidéken nem volt hadrakelt sereg, így nem vezetik be a tábori postát sem. A Sátoraljaújhelyen állomásozó főhadnagy nem volt része semmilyen hadrakelt seregnek, így neki nem járt a tábori postán keresztüli levelezés lehetősége. A főhadnagy úr egy hátországi laktanyában állomásozott. A hátországi laktanyákban lévő katonai alakulatoknak egészen 1943 decemberéig nem járt semmilyen tábori postai levelezési lehetőség.
Akkor a PRT 250.581/4. 1943. számú rendeletben engedélyezik, heti 4 darab tábori postai levelezőlap (front lap) feladását díjmentesen, csoportosan, polgári postahivatal útján.
De csak levelezőlapokat (!), leveleket nem lehetett díjmentesen küldeni, sőt a hátországi laktanyák felé irányuló polgári levelezés a háború végéig díjköteles volt.
Tehát megállapíthatjuk, hogy amikor már működtek a tábori postahivatalok, akkor a hátországi laktanyákba a lakosságtól feladott leveleket nem a tábori posta szállítja, így ahhoz a háború végéig semmi köze sincs, tehát nem lehet az ilyen levelezéshez tábori postát igénybe venni. A főhadnagy úrnak írt levél feladója nem volt a hadrakelt sereg tagja, a főhadnagy úr - mint címzett - szintén nem volt a hadrakelt sereg tagja, így sajnos el kell fogadjuk azt a tényt, hogy ez a levél a háború folyamán soha nem lett volna a tábori postaszolgálat által továbbítva. Tehát nem lehet annak előfutára!
Nézzünk meg még egy paragrafust az E-táb. posta szabályzatból:
“2. §. A tábori posta igénybevétele.
8. A hadműveleti (kihelyezési) területen, de állandó helyőrségükben lévő honvédszemélyek a tábori postát nem használhatják.”
Ez azt jelenti, hogy aki állandó helyőrségében tartózkodik, de az hadműveleti területre esik az sem használhatja a tábori postát.
Ezt a rendeletet a háború végén (1944) oldották fel, amikor már magyar földön dúl a háború. Akkor engedélyezték, hogy a front által elért laktanyákból hadtáptábori postahivatalokon, így tábori postán keresztül levelezhettek a katonák.
Filep úr írja: … véleményem szerint joggal nevezhetem a katonai jellegű küldeményeket “Tábori posta előfutárnak”.”
Ahhoz, hogy egy küldemény megfeleljen a tábori postán való szállításnak, bizonyos feltételeknek meg kell feleljen. Lásd E-táb. posta 1. §. 1. (fentebb) Ahhoz nem elég annak katonai jellege, mert akkor ezen szemlélet alapján minden olyan küldeményt amely katonai személynek lett címezve, vagy feladója katona, azt nyugodtan ebbe a kalapba sorolhatnánk holott semmi köze sincs a tábori postához.
Mint ahogy előző hozzászólásomban írtam, tábori posta előfutár küldeményeknek a Kárpátaljai bevonulás során az első 12 – 13 napon keletkezett küldeményeket nevezhetjük, mivel azok minden fent felsorolt kritériumnak megfelelnek. (1939. március 15 – 27.)
Végezetül összefoglalva meg kell állapítani, hogy mivel a Felvidéki visszatérés ideje alatt, ott hadrakelt sereg nem állomásozott, így a Felvidék visszatérése idején keletkezett postai küldemények semmilyen kapcsolatot nem jelentenek a később felállított tábori postával. Így ezen küldemények nem lehetnek a tábori posta előfutárai.
Az eredeti cikkben bemutatott, erősen túlbérmentesített filatelista küldemény, a fent felsorolt okok miatt a későbbiekben sem lehetett volna tábori postai küldemény, tehát nem lehet annak előfutára sem.
Remélem, az itt leírtakkal sikerült végre meggyőznöm az olvasókat, és Filep úrat is, hogy miért nem beszélhetünk tábori posta előfutár küldeményekről a Felvidéki és az előtte majdnem egy hónappal történt Ipolyság és Sátoraljaújhely-gyártelep visszatérésének idejéből.