Kárpátaljai postai képeslapok 1945-ig Egy vizuális történeti forrás mint kultúra kutatás lehetősége

A postai képeslapok a XIX. század utolsó évtizedeiben terjedtek el a postai forgalomban elsősorban Európában és az USA-ban. Sikerüket annak köszönhették, hogy a polgárság, a polgárosodni vágyó tömegek többféle igényét is kifejezték, kielégítették. A Képeslapok kultúra hordozók és egyben kultúra teremtők voltak.

Az emberi kapcsolatok kedvességét szolgálta, növelte az utazások során a rokonok, barátok számára feladott képes üdvözlőlapok tömege. Ezek egyben áttörték az idő korábbi korlátait is, hiszen képeikkel (tájak, falvak, városok, tengerek, hajók, autók, népviseletek, növények, állatok, műalkotások, köztéri szobrok, sportesemények stb.) eljutottak olyan emberekhez is, akik aligha számíthattak kisebb-nagyobb utazásokra a világ saját szemmel való megismerésére.
A képeslap természete a forgalomban a frissesség, a rajz vagy fénykép megragadta pillanat, a jelen rögzítése. Itt vagyok, most és innen küldöm a képeslapot szeretteimnek. Ugyanebből a tulajdonságából következik – idő haladtával –, hogy a megragadott pillanat megfagy, jegecesedik, örökre mozdulatlanná válik. Vagyis történeti forrássá érik, teljesen úgy viselkedik a kép is, mint írott történeti dokumentumaink.
Ezekkel együtt a képeslap érzékenyen követi a kor divatjait, stílusait, életérzéseit, eseményeit, hatalmi és politikai változásait stb. Különösen így van ez Kárpátalján, melynek XX. századi zaklatott, viharos történelme hitelesen megjelenik a képeslapok tömegein az értők számára. Ennek illusztrálására bizonyítására, figyelem felkeltésül néhány kárpátaljai témában képeslapokat és összefüggéseket fogok bemutatni.

1.Ruszinok és népviseletük

A ruszin (kisorosz, magyar-orosz) nép nagyjából a bojkó, dolisnyák, lemkó és hucul csoportokra oszlik. Hagyományos népviseletük eltér a kárpátaljai magyarság viseletétől. Alapvető színek a kék-sárga (nemzeti), a vörös (a három együtt szláv) és ha ezek közé zöldet kevernek, arra azt mondják, hogy Rákóczi-mintás (magyar).
A XX. században konzervatív módon őrizték kultúrájukat, benne a viseletet, az ágyneműket, az asztalra, házba való textileket stb.
Az első képen híd korlátján támaszkodva ünnepi viseletben láthatók lányok, asszonyok. A második képen Rahó utcáján hétköznapi férfi viselet is látható. (1-2 kép)
A harmadik képen két hucul pár ül székeken. Gazdagságukat reprezentálja, hogy az egyik nő lábán nem bocskor hanem csatos cipő látható. A nők és férfiak irhabőr kabátjai, valamint a férfiak térdig érő bőr csizmái a hucul előkelőkre jellemzők. (3 kép). )
A negyedik lapon kőrősmezői ruszin mátkapár néz szembe. Hagyományos esküvői öltözetben pompáznak. A menyasszony szintén csatos cipőben, a vőlegény bocskorban. A férfi kezében fokos, mely státusz-szimbólum is egyben. Eredetileg keleti fegyver, de a ruszinság és a szlovákság körében a XIX. századra nemzeti jelzővé, jelképpé lett (4 kép).

2./ A fatemplomok

A ruszin népi építészet legjellegzetesebb alkotásai a fatemplomok.
Valamikor ezer is lehetett a területen, mostanra pár száz van, legrégebbi példányai a XVII. századból maradtak fenn. Ezek az építmények a gótika és reneszánsz hatása alatt fejlesztették ki sajátos stílusukat, melyhez hozzájárult a fa természete, a hegyes táj és a nagyrészt csapadékos éghajlat.
Bemutatom Kanora XVII. századból fennmaradt fatemplomát, mely három osztatú. A ruszin népi építészek szervezett csapatokban dolgoztak. Az erdő megfelelő helyén kivágták a fákat, megmunkálták és már itt összerakták, felállították a templomot, hogy lássák, jó-e. Vagyis műszaki vizsgának vetették alá. Azután szétszedték, mint a legót és tutajokon, vagy szekereken leszállították a megrendelő közösségnek, akár több száz kilométerre is. A templomok felépítésekor kerülték a fémek használatát, fával szegeltek (5 kép).
Egy Huszt környéki templom tornya jól mutatja a gótikus ihletettséget, ezt demonstrálják a fatornyok is. Ezen a képen látszik, hogy ez az építészet szoros rokonságot tart a székely templomépítészettel. Általában azt mondhatjuk, hogy a Keleti-Kárpátok ruszin és magyar építészete egyben a minőségi Európa keleti határa is, mert eddig terjedtek a nagy európai művészeti stílusok. Ettől keletre már egy idegen, nem európai világ helyezkedik el, bizánci, görögkeleti egyház hatásterülete.
Mihálka kis falú, mégis gyönyörű temploma van. Ennél és Körősmező híres búcsújáró templománál is a harangláb külön áll. Körösmező a ruszin szent hely, egyik temploma a Sztrukovszka, mely a XVIII-XIX. század fordulójáról származik (6-7 kép).

3./ Magyar várak, városképek

Teleki Pál elemzése szerint Kárpátalján éles határvonalon találkozik a síkság és a hegység. Ez a vonal azonban nem elválasztó, hanem összekötő. Ugyanis ezen a vonalon cserélődik ki a síkság és hegység termény- és termék-világa, érintkezik népszokása, kultúrája, eszméje stb. Éppen ezért Teleki „vásárvonalnak" nevezi a hegyek lábánál kialakult városokat, amelyek piacán a népek, nemzetek, kultúrák érintkezése már ezer éve folyik. Ez a vásárvonal őszerinte végig húzódik nemcsak Kárpátalján (Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszöllős stb.), hanem az Alföld és az Erdélyi hegység érintkezésénél is (Nagyvárad, Lippa, Arad, Temesvár stb.).
Kárpátalja történetileg kialakult „fővárosa" Ungvár, s fő kormányhivatalok a magyar, a csehszlovák, a kárpát-ukrán, a magyar, a szovjet, az ukrán korszakokban ide települtek. Különösen virágzott a város az I. világháború előtti évtizedekben. Építészetének jelentős emlékei a szecesszió jegyében születtek.
Második legnagyobb és leghíresebb városa Munkács, melynek várbörtöne még 1956-ban is megtelt magyar hazafiakkal. Harmadik és mostanra leginkább magyarlakta városa Beregszász, melynek I. világháború közötti állami elemi iskolája ugyancsak szecessziós jegyeket visel magán.
Kölcsey Ferenc epigrammája, a Huszt égette bele lelkünkbe a hazaszeretetet és a haladás, alkotás igényét. Jártam Huszt várában, piacán is, ahol már egyetlen magyart találtam, aki megkért, hogy ne oroszul beszéljünk, hanem magyarul, mivel Huszton már nincs kivel magyarul társalognia.
A cseh kolonializmus egyik fészke éppen Huszt volt. Itt épült fel az egyik légiós kolónia, mely mint „társadalmasult tér" önkéntelenül is kifejezi a valóságot. A cseh középkori huszita szekértábor gondolatát épületbe transzponálták. A kolónia befelé él, a belső udvaron békés tevékenységet folytathat. Kifelé erődített falak veszik körül, (ezeknél használtak legelőször betont Kárpátalján az 1920-as években) lőrések teszik lehetővé a kemény védelmet tűzfegyverekkel is. Ez a konstrukció önmagát leplezi le, hogy a csehek idegenül néznek szembe a vidék népével, ellenséges szándékot tulajdonítanak a környezetüknek, vagyis közönséges hódítók. (8. kép)
Nagyszöllős vára is jelentős volt a középkorban, manapság a magyarság itt már kisebbségben van. Rahó Tisza-hídjáról is fennmaradt egy képeslap az I. világháború előttről, előtte magyar királyi postás áll.
Végül bemutatjuk a Kárpátalja legnagyobb földbirtokos családjának, a Schönbornoknak a kastélyát, a Beregvárt. Ez a birtok mintegy 200 ezer holdas volt a Kárpátokban, nagyobb részét fenyőerdő borította. Az I. világháború előtt elsősorban a ruszin népre volt kártékony az uradalom gazdálkodása és életfelfogása. Különösen a vadkár sújtotta a ruszinok kis földecskéit, melyet az uradalom a legritkább esetben kompenzált (9. kép).

4. Ásványvizek és fürdőélet

Kárpátalja bővelkedik természetes ásványvizekben, gyógyvizekben, ezek sokszor maguktól törnek a felszínre. Ez tette lehetővé, hogy a polgári fürdőélet már a XIX. században kialakuljon és virágozzék.
A fürdőkultúra nemcsak a gyógyulás, hanem a társas életnek is a színtere volt, mely mostanra eltűnt a vidékről a polgársággal együtt. A fürdőkultúra rányomta bélyegét az öltözködésre, a szabadidő eltöltésére, stb. Ugyanakkor jellegzetes építészetet hozott létre, amikor a fördházakat, a hozzájuk tartozó penziókat, hoteleket stb. megalkotta.
Az egyik divatos fürdőhely Tiszaborkút volt, melynek egyik Rosenthal penziója homlokán a Port-Artur név díszeleg. Ez valószínűleg 1905 után, a cári Oroszország Japántól elszenvedett veresége után épült. (10. kép)
A Rosenthal-féle fürdőtelep következő képén a korabeli fürdőruha és kellékek divatja jól tanulmányozható. Meglehetősen távol áll a mai fürdődivattól dédanyáink, dédapáink fürdődressze.
Gyertyánliget, Szlatinafüred és Lajos Sósfürdő egykori gyönyörű épületei ma már nem léteznek, vagy csak igen lepusztult állapotban. (11. kép)
Itt jegyezném meg, hogy eredeti magyar neve borvíz annak, amit a nyelvújítás után ásványvíznek neveznek tudományosan. A székelyföldi borvizes szekerek már a XVIII-XIX. században bejártak Óromániába, Kárpátaljáról pedig vitték Galiciába. Éppen Tiszaborkutról, melynek neve is borvizet, ásványvizet jelent.

5. Sóbányászat

Már az Árpád-korban a Kárpát-medence sóbányászatának egyik központja volt Aknaszlatina. Innen a sót tutajon szállították a Tiszán Szolnokig, ahol „tengelyre" rakták és úgy vitték tovább Pest és Vác felé, azon túl nyugatra.
Magyarország jelentős mennyiségű sót exportált, különösen az Anjou királyok idejében. Állítólag erre emlékeztetnek Aknaszlatinán a bányanevek. Ezek szerint Lajos-bánya Nagy Lajos király nevét őrzi, Kunigunda-bánya pedig IV. Béla unokájának nevéből keletkezett, aki II. Ottokár cseh király felesége volt. (12. kép)
Az egyik legnagyobb és manapság is működő sóbánya a Ferenc-bánya nevet viseli, valószínűleg I. Ferenc magyar király (1792-1835) idejében nyitották.
Ezek a bányák elérik a 400 méteres mélységet is. Valóságos kisvárosok a felszín alatt. Saját közlekedő eszközeik földalatti raktáraik vannak. Ferenc bányában oltárnál miséztek a nem kommunista időkben.
Az utóbbi bányában szobákat alakítottak ki kórház számára, ahol a légúti betegségben szenvedőket kezelik. Orvosi javallatra vannak, akik napokra leköltöznek a 200 méteres mélységbe, vannak akik munkaidejük után szállnak le, hogy néhány órát ágyban pihenjenek a sószobákban.

6. Zsidók Kárpátalján

Az 1930-as csehszlovák népszámlálás közel 92 ezer zsidót talált a területen. Az 1880-as, 1910-es és 1941-es magyar népszámlálások a zsidók számára nem tartalmaztak rovatot abból a meggondolásból, hogy a zsidó az vallás és nem nemzetiség. Régebben Mózes hitű magyaroknak", vagy „izraelita vallású magyaroknak" tekintették őket. Kárpátalján a nép „kazároknak" hívta őket a régi Kazár Birodalom után, mert keletről érkeztek, főleg Galiciából, azaz askenázik voltak.
Kárpátalján a zsidók szinte teljes társadalmat alkottak a bankártól, a hotel-tulajdonostól lefelé az iparosokon, kereskedőkön, boltosokon keresztül a városi proletárokig, a falusi kocsmárosokig stb. Talán csak a parasztság körében nem találkozunk velük. A képeslapok kiadói, fényképészei és forgalmazói körében számosan előfordulnak.
Egy képeslapon szegény zsidókat tudunk bemutatni. Köszörűst láthatunk munkában (13. kép)
Zsinagógáik közül az ungvári sokszor szerepelt képeslapon . Neo-mór stílusban épült 1904-ben, melyhez a város értékes Ung-parti telket bocsátott a hitközség rendelkezésére (14. kép)
A szovjet hódítás után a zsinagóga rendeltetésszerű működését megszüntette a kommunista hatalom. Némileg átalakították, hogy az épület izraelita jellege eltűnjön, és a kárpátaljai Filharmónia települt bele.
A Szovjetunió összedőlte után, az 1990-es évek közepén az ungávri zsidóság a volt zsinagógában helyiségeket kapott vissza.

7. Magyar emlékművek sorsa

Az emlékművek a nemzetek önkifejezései mindenhol, identitásuk őrzői. A másik nemzet emlékműveinek, templomainak, temetőinek stb. lerombolása a nemzet elleni egyik legsúlyosabb támadás.
A képeslapokon a kezdettől fogva megjelentek az emlékművek. Trianon után magyar emlékművek ezreit rombolták le a hóditó az elszakított területeken. Ezek képét jórészt a képeslapok őrzik.
A munkácsi várban, 1896-ban felállított ezredéves, turulos emlékművet a csehek rombolták le, hogy az ezer éves magyar államnak, még jele se maradjon. Az 1849-ben Munkácshoz közel, Podheringnél vívott osztrákokon győztes csata emlékműve is csak régi képeslapon szemlélhető.
Az I. bécsi döntés következtében 1938 őszén visszatért a Felvidék magyarlakta része, közte Kárpátalja sík vidéke is. Ennek alkalmából Beregszász város emlékművet állított a magyar hősöknek, melyen az országzászló lengett (15. kép).
A szovjet hadsereg 1944 őszén megszállta a várost, a magyar hősi emlékművet ledöntötték. Később köveinek felhasználásával építették fel ugyanott a szovjet hősi emlékművet. Évente ennél az emlékműnél ünnepeltették meg Beregszász vá ros majdnem színmagyar népével a „felszabadulást". Amit Beregszászban és Kárpátalján a magyarok úgy fogalmaznak meg, hogy a szovjetek felszabadították a magyarokat a magyarok uralma alól.