A Márványmenyasszony vendéglő

A Gasthaus zur Marmorbraut 1930-ban nyílt meg. Erről, a hírességek sorát kiszolgáló vendéglőről nevezték el az utcát, Márvány utcának.

A vendéglő nevének eredetéről több legenda is keringett. Az egyik úgy szólt, hogy egy szobrász nem tudta kifizetni több hónapi számláját és a tartozása fejében a kocsmárosnak felajánlotta egyik művét.

Budán a Krisztinavárosban a XIX. század első felében még csak kevés ház állt, azokban is főleg bortermelők laktak. A környező Sváb-, Nap-, és a Sashegy tele volt szőlőskertekkel. A Gasthaus zur Marmorbraut 1930-ban nyílt meg. Erről a vendéglőről nevezték el az utcát amelyben állt, Márvány utcának. Az épület első lakói között ott volt a Sulzberger család akik híres borászok voltak. A hát pincelejáratán az 1793-as évszámot lehetett olvasni.

A vendéglő nevének eredetéről több legenda is keringett. Az egyik úgy szólt, hogy egy szobrász nem tudta kifizetni több hónapi számláját és a tartozása fejében a kocsmárosnak felajánlotta egyik művét, egy fiatal leányt hófehér márványszobrát. Ebből lett állítólag a vendéglő cégére, amely a mellékelt több mint száz éves képeslapon is látszik.

Széchenyi István 1836-ban tartotta esküvőjét a krisztinavárosi templomban és lakodalmát a közeli Márvány menyasszonyban ülte meg. A későbbi időkben is több híresség járt ide rendszeresen, sok pesti színész és színésznő például Blaha Lujza, vagy az írók közül Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső, de törzsvendég volt mások mellett Feszty Árpád és Podmaniczky Frigyes is. Már az elmúlt századfordulón étlapján a magyaros ételek mellett a francia ízeket is meg lehetett találni.

A Márványmenyasszony vendéglő a Márvány utcában ma is várja vendégit.