A képes levelezőlapok kialakulásának története

A XIX. század végére széles körben elterjedt képes levelezőlapokat a postai levelezőlap bevezetése előzte meg.
A XVIII. század közepétől alakították ki széles körben a szervezett, helyhez kötött postahivatali hálózatot egész Európában. A levélforgalom növekedése és egyszerűsítése miatt 1840–ben, Angliában bevezették a postabélyeget, amit tíz évvel később a Habsburg birodalom is követett. A levelezés zárt borítékban történt, és a súly - távolság alapú díjazás megfizetése után került a címzetthez.
A nagy előrelépés 1865-ben történt, amikor levelezőlap ötletét a német birodalom postai főtanácsosa, dr. Heinrich Stephan felvetette az Észak – Német Posta Unió 5. Karlsruheban tartott konferenciáján. Javasolta a boríték nagyságú keményebb, nyílt levél (postblatt = postai lap) bevezetését, aminek a címoldalán egy benyomott értékjegy (díjjegy) és a címzés, a lap másik oldalán, pedig a közlésre szánt hely lenne. Már a javaslat napirendre tűzése is problémás volt. Legtöbben a levéltitok alkotmányos biztosítását sérelmezték. Ennek hatására a többség elvette a kezdeményezést.
1869. január 26-án a bécsi Neue Freie Presse esti kiadásában „ Egy új postai levelezési módszer” címmel cikk jelent meg. Dr. Emmanuel Hermann, a bécsújhelyi katonai akadémia közgazdaságtani professzora írta. Véleménye szerint a postai levelezés egyharmada bizonyíthatóan csak rövid, pár szavas közlést tartalmaz, amiért nem érdemes a drágább levélpapírt, borítékot megvásárolni, hanem olcsóbb, nyílt lapon is közölhetők az információk. Álláspontja az volt, hogy a lap formájában hasonlíthatna a levélborítékhoz, egyik oldalán lenne a címzés, a felségjel és a rányomott bélyegkép, a hátoldala pedig a közlésre szolgálna. Mindez az akkori távolsági levél 5 krajcár díjával ellentétben, a lényegesen kedvezőbb, csökkentett 2 krajcár lehetne, beleértve a címzést és az aláírást is.
Az ötlet sikeres volt, mivel Gervay Mihály - az 1867-től független magyar posta főigazgatója - meggyőzte az osztrák kollégáját, Von Malyt, a postai lap leendő sikeréről.
1869. október 1-jén, Ausztriában és Magyarországon forgalomba hozták a világ első postai levelezőlapját, előbb osztrák „Correspondenz – Karte”, majd magyar „Levelezési- lap” felirattal. Sikerét jelezte, hogy az első nap 10’000 darabot adtak el belőle az árusító posták. A kezdeményezés követőkre talált, mert 1 évvel később a németek, majd a luxemburgiak, svájciak, angolok, belgák, hollandok, dánok, finnek, oroszok, franciák is csatlakoztak a kibocsátókhoz.
A levelezőlapok forgalomba hozatala után, egyre több jelzés érkezett, hogy azokon valamilyen képi ábrázolás jelenjen meg.
(Természetesen itt meg kell jegyezni, hogy a következőkben felsorolt próbálkozások nem postai levelezőlapok, hanem annak szabványos mintájára elkészített levelezőlapok, amiket postai feladásukkor bélyeggel kellett ellátni.)
Az igen korai, „különutas” magán levelezőlapok egyike az 1861-ben a philadelphiai J.P.Carlton és H. L. Lipman által szabadalmaztatott levelezőlap, amin három pontozott vonal szolgált a címzésre és egy üres kocka volt a postabélyeg helye.
Az első illusztrátorok egyike Ludolf Parisius göttingeni teológus lehetett, aki a feljegyzések szerint már sokszorosította, és árusította is illusztrált levelezőlapjait. Sajnos eredeti példány nem maradt fenn belőlük.
A levelezőlap és a képeslap közötti átmenetnek tekinthető az a próbálkozás, ami a levelezőlapon az ország címerét, vagy más hazafias, allegorikus illusztrációt tartalmaztak.
Az első illusztrált francia lap 1870. szeptember 18-án a poroszok által teljesen körülzárt Párizsban született meg. A lapra egy címerpajzsot helyeztek a „szabadság, egyenlőség, testvériség„ felirattal, a pajzs felett a felkelő nap sugaraiban a Francia Köztársaság felirat olvasható; majd a lap alján nemzeti lobogók, tölgy- és babérágak voltak. Eljuttatásuk léggömbbel történt, a postai díj lerovása kötelező volt ekkor, háborús időben is.
A megrendelés hitelt érdemlő bizonyításával, az első képes levelezőlapot a szerb nemzetiségű osztrák hivatali tiszt Petar Manojlovics tervezte 1870 végén, amit a bécsi szlavofil Smaj nevű folyóirat rendelt meg. A sárga lap fekete színű rézkarccal lett díszítve. Villámot kilövellő sárkány alakja, egy allegorikus kép, keleti városrészlet látható rajta.
A képeslap szakirodalomban általános vélemény, hogy német földön az első képeslap - a postai levelezőlapok magáncélú korai felhasználásának példája - a francia – porosz háború idején, 1870. július 16-án látott napvilágot, August Schwartz porosz könyvkereskedő kiadásában. Schwartz a postai díjjegyes lap címzési oldalának bal felső sarkába egy bélyeg nagyságú képet nyomtatott, ami egy ágyúja mögött álló tüzért ábrázolt.
Az angol posta által 1870. október 1-jén megjelentetett értékbenyomással ellátott lapot a Royal Politechnic társaság használta ki úgy, hogy a lap szövegoldalára reklámképeket rajzoltatott.
Az első hivatalosan a posta által illusztrált díjjegyes levelezőlapot a bajor posta adta ki, az 1882-ben Nürnbergben megrendezett, Országos Ipari, Kézműipari és Művészeti Kiállítás alkalmából. A képeslap a kiállítási csarnokot ábrázolja. (1871-ben a bajor posta nem olvadt be az „egységes” német postaszervezetbe.)
A nemzeti posták eleinte általános jelleggel elzárkóztak attól, hogy hivatalos postai küldeményeknek ismerjék el a magánkészítésű levelezőlapokat, képes levelezőlapokat. 1878-ban a párizsi nemzetközi postakonferencián tört meg a jég, nem teljes sikerrel. Például Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia csak 1885-től engedélyezte, hogy mások is készítsenek levelezőlapokat, nem csak az erre jogosított hivatalok.
Ennek hatására erősen felélénkült a kereskedelem e téren, és a megrendelések csak nőttek. A századforduló végére nyomdák tucatjai álltak át, szinte csak a képes levelezőlapok kiadására. A franciaországi, németországi, svájci, svédországi, nyomdák exportra is dolgoztak. Az orosz megrendelések szinte csak Nyugat–Európa nyomdáira támaszkodtak. A magyarországi rajzok, fotók egy részét is ők kivitelezték. Németországban gyártották a legtöbb képeslapot, „1899-ben hetente 10 millió darabot, ami évente közel fél milliárd darabra tehető”.
A korszak érdekességei a nemzetközi képes levelezőlap kiállítások kiadványai és a világkiállításokra készült lapok. Nemzetközi képeslap kiállítás volt: Velencében (1894), Lipcsében és Zürichben ( 1898 ), Nizzaban ( 1899 ). Az 1889-es párizsi világkiállításon az Eiffel-torony felavatása alkalmából legelső emeletén árusított és az ottani postahivatalban lebélyegzett ún. Libonis – lapokat ma a nagy ritkaságok között tartják számon.