A képes levelezőlapok kiadói

A képes levelezőlapok kiadásával elsősorban a nagyobb nyomdák foglalkoztak. Kifejezetten a képeslapok kiadására létesült vállalkozások, ahol fényképészt, nyomdászt, terjesztőt is alkalmaztak - és ezeknek a tárgyi feltételei is adottak voltak - már jóval kisebb számban tudunk.

Az új „találmány” elterjedése után nagy volt az érdeklődés. A tucatszám létrejövő kiadó üzleti fantáziát látott e képes termékekben. A kiadás nem járt kockázat nélkül, hiszen eleinte rajzolót kellett igénybe venni, a nyomdai berendezések, a klisírozás, a festék és a jó minőségű papír mind beruházást jelentettek.
A döntő tényező a klasszikus korszakban a rajzoló tehetsége, aki fémjelezte a kiadó munkáját. Sokszor, már akkoriban pályázat útján keresték a jó grafikusokat, persze ez némi önreklám célját is szolgálta. Az ún. „arany” korszak lapjainál a jó képi megjelenítés a fényképészre hárult. A képi oldal minőségének megállapításához elengedhetetlen a nyomdatechnikai ismeret, a stílusfelismerés, a jó szemmérték.
A képes levelezőlap gyártás a levelezőlap gyártásnál bonyolultabb nyomdatechnikai folyamat, nem csupán magát az illusztrációt előállítását tekintve, hanem többek között azért, mert a normál képes levelezőlap három rétegből ragasztják össze: a képoldalból, a címoldalból, és a középlapból. A középre helyezett papírlapnak az a feladata, hogy megfelelő kötést biztosítson a kép- és a címoldal között.
Miután sehol sem kötelezték a kiadókat köteles példányok beszolgáltatására és jelentős a lapok megsemmisülése, a köz- és a magángyűjtemények kezelői is nagy nehézségbe ütköznek, amikor a kiadók tevékenységéről kell írniuk, beszélniük. Még problémásabb a lapok, kiadványok adatairól, példányszámáról szólni. Hosszú kutatás és gyűjtőmunka, jelentős szervezeti összefogás eredményezhet teljesebb sikert, egy-egy összefoglaló munka megjelenését.
Egy képes levelezőlap kiadása három módon történhetett. A nemzetközi, illetve hazai nagy kiadók saját grafikusaik által rajzoltatva, vagy később önálló felvételükként, saját nyomdájuk kiadásában. ( Ezek a kiadók sokszor csak képeslapkiadásra „szakosodtak”. ) Megtörtént, hogy a kiadó ( itt: könyv- vagy papírkereskedő ) a tervezett lap kiadásához külön fotóst és külön nyomdát szerződtetett. Harmadsorban léteztek olyan közepes nyomdák - nem feltétlenül csak a képeslapkiadás volt a profiljuk -, amelyek fotósokat szerződtettek.
A képeslapok kiadói többnyire a lap képi- vagy címoldalára feltüntették saját monogramjukat, a megrendelőt és néha a kiadás periódusát is. A monogram, mint megkülönböztető jegy fontos, a kiadói- és szerzői jogok jelzésére is szolgál.